Kedves eSPé bácsi!
Ne tessék haragudni, hogy tegnap nem írtam a bácsinak, de sokkal fontosabb dologgal kellett foglalkoznom, mint a bácsi csatolt gondolatai.
És akkor ma itt is lett a baj! Elcsatolták a bácsi gondolatait. Én úgy elkeseredtem eSPé bácsi! Hogy lehetett ezt megtenni a bácsival? Amikor végre nagy nehezen összeszedi a gondolatait, csatoltatja és akkor tessék! Valaki egyszerűen elcsatolja és már nem olvashatja a világhálón senki.
Szerencsére, én lemásoltam és betettem a tankönyveim közé – méltó helyre - , melyet bármikor előkaphatok, ha alkotmányossági kérdésekben kérdeznének az osztályban ne valljak szégyent a bácsi gondolataiból. Mert ugye mégis csak köztársági elnök a bácsi.
Szóval nem szaladnak már el előlem a bácsi gondolatai! Ezért úgy döntöttem, hogy ma inkább másról írok eSPé bácsinak. Teccik tudni, nagyon aggódom a bácsiért! Szerintem valójában szégyellik a bácsit a barátai. Ezt onnan gondolom, hogy ha nem így lenne akkor nem csatolták volna el a gondolatait a bácsinak. Ugyanis, azt biztos teccik tudni, hogy a barátainak kétharmada van a Parlamentben. Így azt csinálnak, amit akarnak. Gondolom azt a bácsi is látja, hogy a barátai egy pillanatra sem cáfolnak rá: azt gondolják, hogy bármit megtehetnek. Sokszor még a látszatra sem ügyelnek. Így aztán én: Polli, azt gondolom, ezek alapján igazán kinn maradhattak volna a bácsi gondolatai az interneten. Mert ugye teljesen mindegy, hogy ki, mit gondol a barátai azt tesznek, amit akarnak: elvek és korlátok nélkül.
Tetszett tudni, hogy Agatha Christie néninek akkor jöttek a legrafináltabb gondolatai, amikor mosogatott? És amikor ma nekem kellett mosogatnom az ebéd után arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha ma nekem is nagyon különleges gondolataim támadnának a bácsi gondolataival kapcsolatban. És akkor meghallottam, hogy lecsatolták őket. Először az jutott eszembe, hogy szégyellik a bácsit. De ezután egy még ijesztőbb jutott eszembe: az eSPé bácsinak kiadta az OVé bácsi, hogy tessen már szíves valami olyat írni az új alkotmányhoz, ami hitelesen meggyőzi az embereket és a még esetlegesen gondolkodókat arról, hogy bizony-bizony muszáj lesz így megalkotni AZ ALKOTMÁNY-t.
Ezért mondom, hogy féltem a bácsit, mert attól félek, hogy a bácsi nem teljesítette jól a feladatát vagy esetleg ne értette meg, hogy mi is a feladata tulajdonképpen. Ha így van ez nagyon nagy baj lenne! Nem tudom, hogy tetszett-e tudni, hogy az OVé bácsi nem adhat az eSPé bácsinak feladatot, és nem is irányíthatja, hogy mit tesz, mert az eSPé bácsinak függetlennek és bölcsnek kell lennie? Nagyon félek, hogy ezt a bácsi nem tudja teljesíteni. És ha már ez nem megy, akkor - csakis a bácsi miatt - nagyon aggaszt, hogy még OVé bácsi igényeinek sem tud megfelelni. Akkor aztán ebből buktatás lesz. Teccik tudni, ez nálunk is így szokott lenni a suliban. Kiszúrják, hogy nem jól teljesít, utána kevesebbet várnak el tőle, és amikor már azt sem tudja teljesíteni, akkor bizony megbuktatják.
Tessék nagyon odafigyelni eSPé bácsinak, hogy mit tetszik csinálni! Mert ugyan vannak olyan demokraták ebben az országban, akik már régen megbuktatták a bácsit, de legalább a barátai előtt ne bukjon meg azzal, hogy nem tudja jól a feladatát!
Aggodalommal puszilom a bácsit:
Állam Polli
