Állam Polli

Napok óta érzem, hogy szólnom kellene. Olyan ez, mint egy házi, amit meg kell csinálnom és valahogy csak nem akar megszületni, pedig már a sarkamban a tantónéni, hogy adjam be a fogalmazást. És tessék, napok óta semmi olyan nincs, amiről szívesen írnék. Egyszerűen ez már a bőség zavara, azt sem tudom, hogy melyik füzetemet nyissam ki, azt sem tudom, hogy melyik színű ceruzámat vegyem elő, azt sem, hogy a szagosat vagy a villogósat.

Gyötröm itt magam, hogy Polli aztán nem az a lány, aki hallgat, de mégis hallgat. Azt hiszem már nem is tud mit mondani. Szerintem ezek a bácsik erre játszanak, hogy ne akarjunk semmit mondani, hogy elhiggyük, hogy amit mondunk, annak nincs jelentősége. 

Mert ugye itt van ez a fránya médiatörvény. Nem lehet elégszer elmondani, hogy nem NEM. Mert, ha csak egyszer elhallgatunk, akkor azt gondolhatják, hogy elérték, hogy elhallgattunk. Megcsinálták.

Itt van a magánnyugdíj-pénztár. Maradjunk vagy ne? Senki sem a maga ellensége, de van a pont, amikor azt mondja, hogy engem aztán ne zsarolgassanak, MARADOK. Mert, ha egyszer elhallgatunk és elviseljük, akkor azt gondolják, hogy elérték: elhallgattunk. Megcsinálták.

Itt van az Alkotmánybíróság jogköreinek korlátozása. Azt a jogot is elveszik, hogy amit a kétharmadukkal ötletszerűen, rosszabb esetben átgondoltan megszavaznak, azt bárki ellenőrizhesse. Mert őket a Zemberek hatalmazták fel, és a cél szentesíti az eszközt. Mert, ha egyszer elhallgatunk és elviseljük, akkor azt gondolják, hogy elérték: elhallgattunk. Megcsinálták ezt is.

Itt van az uniós elnökségünk. Ezek miatt az intézkedések miatt Európa szerte megbélyegeznek mindannyiunkat, és egy kicsit lesajnálnak bennünket. És ha egyszer elhallgatunk és elviseljük, akkor azt gondolják, hogy egyetértünk, jól csinálják. 

Ha elhallgatunk és elviseljük, és nem emeljük fel a szavunkat és nem jelezzük minden eszközünkkel, hogy ez így NINCS RENDBEN, akkor azt gondolják, hogy bármit lehet.

Mert ne legyenek illúzióink, ez még csak a kezdet...

És ahogyan nekem okoznak meglepetéseket, úgy én is szeretnék még több meglepetést okozni OVé bácsinak és a barátainak, hogy lássák: sokan vagyunk, akik felelősen gondolkodnak, akik a demokráciát nem orwell-i keretek között képzelik el! Mert azt a képtelenséget már hallottuk, hogy a haza nem lehet ellenzékben, de ahhoz kétség nem férhet, hogy a demokrácia nem lehet és nem is hagyhatjuk, hogy abban legyen!

Polli