Tele vagyunk sikersztorikkal. Siker, hogy a megzsaroltak nem tettek semmit és nem maradtak. A médiatörvény olyan nagy siker, hogy többen átveszik - mondta eSPé bácsi Spanyolországban -, ha jól tudom akkor már Észak-Korea is kéri a know-how-t. Az a pár módosítás, amit az EU kér, az meg piszlicsáré vesszőhiba, csupán pár alany és állítmány egyeztetés. Nincsenek randalírozó tüntetők, a közbiztonság is jobb, nem beszélhetünk szélsőségekről, nincsenek antiszemita tendenciák, a bűnösöket elfogják, meghurcolják, az igazaknak egyre jobban megy, tudomány is jó úton halad, újra rendszert váltott az ország, de most már rendesen nem csak úgy ímmel-ámmal. Végre lesz már egy rendes Alkotmány, nem csak ilyen módosítgatott. Kiemelt ügy a magyar nyelv védelme, végre egymás szemébe nézhet a Zember és a Zelnök. Így élünk mi, látszólag.
Csak azt nem tudom, hogy ezt vajon ők is elhiszik vagy csak úgy mondják. Nem is tudom melyik verzió a jobb. Ha csak úgy mondják, akkor nagyon átvágnak bennünket, ilyen volt már nem is egyszer. Ha meg elhiszik, akkor (is) van a baj. Nagy baj. Ez azt jelenti, hogy a valóságtól nagyon elrugaszkodottak. Nincsenek tisztában a viszonyokkal, amik körülveszik őket. Mernek nagyot álmodni, azt viszont nem látják, hogy meddig ér a takaró.
És most az a különbség, hogy nem a hazai közvéleményt kell egy-egy jól áthallható - "bármi igaz rá és annak ellenkezője" - mondattal meggyőzni. Itt nem működnek azok a mechanizmusok, amiket kiépítettek az elmúlt 10-12 évben. Nem elég magabiztosan kiállni, és elismételgetni minden mondatot kétszer, hátha elsőre nem rögzült, akkor majd másodszor fog.
Ez most nem elég. Az EU és a világ fejlettebb demokratikus országai ezt ugyan nem veszik be, nem asszisztálnak ehhez. Hallottak már a demagógiáról, a ferdítésről, az elhallgatásról, a hazugságról. Saját tekintélyüket nem hagyják, saját elvüktől nehezen eltántoríthatók. Szóval ez most egy nagyobb sakktábla, súlyosabb bábukkal. És figyelnek, nem bambulnak el, hogy valaki átrendezze, vagy lekapkodjon onnan egy-két figurát. Szemfülesebbek ennél.
Itthon sem lesz sokáig elég a látszat, nem lesz elég a sulykolás, nem lesz elég a Nemzeti Híradó, nem lesz elég a központi hírgyár. Mert ugye az álomból is egyszer felébred az ember és nagyon rosszul esik neki, hogy hiába figyelte a kezeket, csaltak.
Polli
