Állam Polli

Gondolom, már nagyon tetszett a levelemet várni, kicsit biztos orrol is rám a bácsi, hogy nem írok a bácsinak sosem. Gondoltam, úgysem érdekli, de aztán ki tetszett küldeni azt a sok kérdőívet. Na, itt az én időm, a bácsi mégis kíváncsi arra, hogy vajon mit gondolok, mit gondolunk. Persze, ebben a kérdőívben sok egyetértés nem lenne köztünk, bár a szavazati jogra veszettül pályázom, hátha, innen a hét béből múlna rajtam valami és nem csak leveleket írogatnék a bácsiknak, no meg a néniknek. Nyilván, amíg Panni néni nem csattint egy körmöst a kezemre HáeR néni helyeslésével.

Ma el tetszett mondani a (nehezen) tisztelt házban, hogy a "polgároknak földet rengető" az akarata. Nem szeretem a fekete humort, de azt nagyon remélem, hogy a japánok nem erre faragták rá kegyetlenül…mert igencsak el lennék keseredve, hogy odáig ért volna az akaratunk és ennyi baj lett belőle. Enyje már ebbe a nagy akaratba! 

Mégis honnan teccik azt olyan nagyon jól tudni, hogy most akkor az mindenkié? Jah, mer'hogy meg teccett kérdezni. Szépen vagyunk. Úgy teccett kérdezni, hogy közben már benn a zúj Al(ja)kotmány. Jah, hogy az népi kezdeményezés volt? Télleg? És ki a nép? A polgárok? Abba beletartoznak a "nem a bácsival gondolkodó polgárok"? Vagy ők már nem polgárok? Most akkor ez hogy is van? Ezt ki súgta a bácsi fülébe? Vagy írta valaki? Csak nem eSPé bácsi? Nem azt írta, hogy "Alkotmány: meló" és közben azt akarta írni, hogy "Alkotmány: helló"!? Lehetne kérni, hogy inkább szavazzon erről a nép, mondjuk népszavazás keretein belül? Ja, hogy a hatvan oldalhoz nem elég okosak? Áááá, értem. Illetve nem nagyon. Mer' ugye megválasztani a bácsiékat arra volt eszük, de ehhez már nincsen? 

Azért nagy puszi a bácsi homlokára, hogy teccene a bácsinak, hogy adjon szavazati jogot. Anyu és Apu biztos nagy vitát csapna, hogy hova is adják le az én voksomat, gyanítom, hogy csak veszekedés lenne belőle és azt kapnám a fejemhez: "Édes Fiam, ameddig én tartalak el, addig arra szavazol, akire mondom!" Nah, ez aztán nekem nem kell. Bár, a szavazatomért cserébe, az összes Barbit és Sindyt megvetetném, és aki többet hoz, annak adnám oda a kopogtatómat (is). Mer' ugye kinek mije van, annyit is ér. Ezt a bácsi barátja mondta nemrég. Aggódom is, hogy szegény buddhista szerzetesek most Tibetben szomorkodnak napszámra, hogy egészen eddig ők nem ebben hittek és pont most, pont így kell megtudniuk a (magyar) valóságot.

Amúgy ez a nemzeti összetartozás is nagyon teccik nekem. Csak azt nem értem, hogy WéeM néni miért akarja keresztényi szeretetben Horn Gyulát elküldeni az élők sorából, miért gondolja, hogy Toller László nem távozott időben közülünk? Miért kiált Taigetoszért? Akkor most a fogyatékkal élők sem elég jók az életre? Csak a pénzt viszik? Tessék bár bebifláztatni a képviselő asszonnyal azt a nemzeti együttműködési nyavalyát, hogy legalább ne csak a homlokán hordja a Fidesz logot, hanem legyen valami foganatja is annak, amit képvisel.

Kedves OVé bácsi! Bort a vízzel ne tessék összekeverni! Tessék tiszta vizet önteni a pohárba, tessék megmondani, hogy az lesz, amit akar és kész, nem kell ez a színjáték! És, ha még lesznek választások a közeljövőben (értsd: 10 év), akkor majd a nép kezdeményez, azzal az ésszel, ami megadatott neki. Ettől, ne tessék félni! 

Polli

Ui.: DéTé bácsinak meg üzenem, hogy a twittert olvassák többen is, azok nem esemesek és nem eSZPé bácsi telefonján landolnak. Teccik szíves lenni, nem badarságokat írni össze-vissza, trágárságokat se, mert azt kislányok - jelesül én - is olvashatják. Nem érdekel, hogy milyen hely az Instant és az sem, hogy mit ivott ott a kaszanova bácsi. És attól nem gördül könny a szemembe, hogy mennyire fáj a feje a bácsinak, mert ugye aki éjszaka legény, az legyen nappal is...

ma van a víz világnapja. Észre sem vesszük, olyan természetes, hogy folyik a csapból, hogy van. Így van ez az állampolgárokkal is. Észre sem veszik, hogy vannak. Egy nagy massza előttük, szerintük nem gondolkoznak, nem látnak és nem is akarnak. Persze, vannak olyanok, akik egyáltalán nem vesznek tudomást a körülöttük lévő dolgokról, akik nem szánnak arra erőt, hogy tájékozódjanak a közéletről. 

Valamilyen szinten magamat víznek tartom. Tűz jegyben születtem, de ennek ellenére. Víz vagyok, és azért ugye a víz az úr. Bár nem lehet tudni, hogy mikor árasztom el a bácsikat, néniket, de eláraszthatom…többedmagammal. És nincs szegény vagy gazdag víz. Legfeljebb kemény és lágy. De nincs különbség abban, hogy mennyit is ér. 

ELJé bácsi ebben nagyot tévedett. Bár, bocsánatot kért, és főleg magyarázkodott, de persze el nem engedte a "kormánykereket". Miért is engedte volna? Az ő értékei szerint "ennyit is ért" volna. Igen, szerintem is ennyit. De így inkább ennyit se. Neki kell majd a tükörbe néznie…nem nekem, bár a helyében az összeset összetörném otthon. Nehogy eszébe jusson, hogy honnan is jött valójában…

ESPé bácsi is megörvendeztetett bennünket nyelvújító készségével. Annak a hivatalnak sem képes a nevét leírni, amelyben dolgozik, ahova mindennap bejár. Kivéve persze, amikor tárogatózik valahol vidéken. A hivatala pedig magyarázza a bizonyítványt. Na, nem az általános iskolait - mert az magáért beszél -, hanem az élete bizonyítványát. Abban is vannak fehér foltok úgy, mint a magyar nyelv ismeretében. Nem is csoda, hogy célja, hogy ápoljuk. Nyilván titokban tollbamondásokat diktál neki OVé bácsi. Most meg legalább százszor le kell írnia a füzetébe: "Államfő vagyok!" Bár, lehet, hogy ő is érzi, hogy azért ez nem az a hivatal és tényleg csak egy L-t érdemel meg...

OVé bácsi meg alkotmányozgat. Azt hiszem, hogy ebben az esetben az ige helyes. Alkotmányozgat. Csak úgy, szinte kedvtelésből. Mindegy is, hogy mi lesz benne. Csak ugye a "Rokonok". Lehet, hogy fáj a nagylábujja és nem tud focizni? Egyébként minek is kezdett volna neki?! 

Így élünk itt mi, Magyarországon. Csonkítják PéeS bácsit- én még csak előre olvastam, mert ott még nem tartunk magyaron -, elmondják ki mennyit is ér "valójában", magyarázgatnak egy szerfelett sajátos bizonyítványt. 

Erre, én Állam Polli csak annyit tudok mondani - nem csonkítva PéeS bácsit:

"Jegyezd vele az égre/Örök tanulságúl:/Habár fölűl a gálya,/S alúl a víznek árja,/Azért a víz az úr!"

Polli

Ezt a fogalmazást egy osztálytársam ösztönözte. Különbözően gondolkozunk. Ezzel aztán semmi baj nincsen, uncsi kis világ lenne, ha mindenki ugyanúgy gondolkozna. Mindketten toleránsak és mindketten nyitottak vagyunk a világra, ebben nincs különbség köztünk. 

Egy dologban - lehet, hogy többen is - nem értünk egyet. Ez pedig a melegfelvonulás. Ez nem azt jelenti, hogy a nagy melegben vonulgatnak emberek ide-oda, hanem azok tüntetnek, akik a velük azonos neműeket szeretnek, minden szinten. 

Van, aki úgy gondolja, hogy ez nem helyénvaló, mert nekik nem tetszik. Én azt, hogy tessék csak! Addig, amíg más személyiségi jogait nem sérti, addig tessék felvonulni, tessék megmutatni, hogy vannak a világon. Igen, néha egy buliba fulladó, "erkölcstelennek" minősített parádé kerekedik belőle, de muszáj, hogy lássuk a fától az erdőt! Mert ez azokról is szól, akik csak fel akarják hívni arra a figyelmet, hogy ők léteznek és így léteznek. Van, aki kihívóan, van, aki csendesen és visszafogottan, van, aki titkolózva.

De hogy fordulhat meg a fejünkben az, hogy lenne jogunk arra, hogy ezt ne engedélyezzük? Mi alapon? Ha ma Magyarországon a "nem létező" gárda tüntethet, uszíthat? Inkább az ellen kellene fellépni, mert az valakik ellen, valakik megfélemlítésére uszít és nem valami mellett áll ki. És azok, akik nem akarnak megbújva élni, azok nem mehetnek az utcára, békésen?

Ha én szerelmes lennék és nem csak Matthew McConaughey poszterébe, akkor nagyon rossz lenne, ha nem tudnám megfogni az utcán a kezét és nem adhatnék neki puszit a szájára, amikor kedvem tartja. És nem házasodhatnánk össze, amikor kedvünk tartja. 

Mi történt volna akkor, ha nekünk lányoknak nem harcolják ki a jogainkat akkor, amikor. Ha eloldalogtak volna a szüfrazsettek, mert azt nem támogatta mindenki, mert az valakinek nem tetszett. 

Ezúton köszönöm nekik, hogy iskolába járhatok, hogy szavazhatok és nem vagyok arra kárhoztatva mindenáron, hogy otthon a tűzhely mellett kevergessem a paprikás krumplit. 

Remélem, hogy a jövőben lesznek olyanok, akik köszönhetnek majd sok mindent azoknak a kitartó embereknek, akik nem adják fel, csak azért, mert ellenállásba ütköznek. 

Magunknak pedig azt, hogy ne hallgassunk, mert cinkos, aki néma… 

Tele vagyunk sikersztorikkal. Siker, hogy a megzsaroltak nem tettek semmit és nem maradtak. A médiatörvény olyan nagy siker, hogy többen átveszik - mondta eSPé bácsi Spanyolországban -, ha jól tudom akkor már Észak-Korea is kéri a know-how-t. Az a pár módosítás, amit az EU kér, az meg piszlicsáré vesszőhiba, csupán pár alany és állítmány egyeztetés. Nincsenek randalírozó tüntetők, a közbiztonság is jobb, nem beszélhetünk szélsőségekről, nincsenek antiszemita tendenciák, a bűnösöket elfogják, meghurcolják, az igazaknak egyre jobban megy, tudomány is jó úton halad, újra rendszert váltott az ország, de most már rendesen nem csak úgy ímmel-ámmal. Végre lesz már egy rendes Alkotmány, nem csak ilyen módosítgatott. Kiemelt ügy a magyar nyelv védelme, végre egymás szemébe nézhet a Zember és a Zelnök. Így élünk mi, látszólag.

Csak azt nem tudom, hogy ezt vajon ők is elhiszik vagy csak úgy mondják. Nem is tudom melyik verzió a jobb. Ha csak úgy mondják, akkor nagyon átvágnak bennünket, ilyen volt már nem is egyszer. Ha meg elhiszik, akkor (is) van a baj. Nagy baj. Ez azt jelenti, hogy a valóságtól nagyon elrugaszkodottak. Nincsenek tisztában a viszonyokkal, amik körülveszik őket. Mernek nagyot álmodni, azt viszont nem látják, hogy meddig ér a takaró.

És most az a különbség, hogy nem a hazai közvéleményt kell egy-egy jól áthallható - "bármi igaz rá és annak ellenkezője" -  mondattal meggyőzni. Itt nem működnek azok a mechanizmusok, amiket kiépítettek az elmúlt 10-12 évben. Nem elég magabiztosan kiállni, és elismételgetni minden mondatot kétszer, hátha elsőre nem rögzült, akkor majd másodszor fog.

Ez most nem elég. Az EU és a világ fejlettebb demokratikus országai ezt ugyan nem veszik be, nem asszisztálnak ehhez. Hallottak már a demagógiáról, a ferdítésről, az elhallgatásról, a hazugságról. Saját tekintélyüket nem hagyják, saját elvüktől nehezen eltántoríthatók. Szóval ez most egy nagyobb sakktábla, súlyosabb bábukkal. És figyelnek, nem bambulnak el, hogy valaki átrendezze, vagy lekapkodjon onnan egy-két figurát. Szemfülesebbek ennél. 

Itthon sem lesz sokáig elég a látszat, nem lesz elég a sulykolás, nem lesz elég a Nemzeti Híradó, nem lesz elég a központi hírgyár. Mert ugye az álomból is egyszer felébred az ember és nagyon rosszul esik neki, hogy hiába figyelte a kezeket, csaltak. 

Polli 

Napok óta érzem, hogy szólnom kellene. Olyan ez, mint egy házi, amit meg kell csinálnom és valahogy csak nem akar megszületni, pedig már a sarkamban a tantónéni, hogy adjam be a fogalmazást. És tessék, napok óta semmi olyan nincs, amiről szívesen írnék. Egyszerűen ez már a bőség zavara, azt sem tudom, hogy melyik füzetemet nyissam ki, azt sem tudom, hogy melyik színű ceruzámat vegyem elő, azt sem, hogy a szagosat vagy a villogósat.

Gyötröm itt magam, hogy Polli aztán nem az a lány, aki hallgat, de mégis hallgat. Azt hiszem már nem is tud mit mondani. Szerintem ezek a bácsik erre játszanak, hogy ne akarjunk semmit mondani, hogy elhiggyük, hogy amit mondunk, annak nincs jelentősége. 

Mert ugye itt van ez a fránya médiatörvény. Nem lehet elégszer elmondani, hogy nem NEM. Mert, ha csak egyszer elhallgatunk, akkor azt gondolhatják, hogy elérték, hogy elhallgattunk. Megcsinálták.

Itt van a magánnyugdíj-pénztár. Maradjunk vagy ne? Senki sem a maga ellensége, de van a pont, amikor azt mondja, hogy engem aztán ne zsarolgassanak, MARADOK. Mert, ha egyszer elhallgatunk és elviseljük, akkor azt gondolják, hogy elérték: elhallgattunk. Megcsinálták.

Itt van az Alkotmánybíróság jogköreinek korlátozása. Azt a jogot is elveszik, hogy amit a kétharmadukkal ötletszerűen, rosszabb esetben átgondoltan megszavaznak, azt bárki ellenőrizhesse. Mert őket a Zemberek hatalmazták fel, és a cél szentesíti az eszközt. Mert, ha egyszer elhallgatunk és elviseljük, akkor azt gondolják, hogy elérték: elhallgattunk. Megcsinálták ezt is.

Itt van az uniós elnökségünk. Ezek miatt az intézkedések miatt Európa szerte megbélyegeznek mindannyiunkat, és egy kicsit lesajnálnak bennünket. És ha egyszer elhallgatunk és elviseljük, akkor azt gondolják, hogy egyetértünk, jól csinálják. 

Ha elhallgatunk és elviseljük, és nem emeljük fel a szavunkat és nem jelezzük minden eszközünkkel, hogy ez így NINCS RENDBEN, akkor azt gondolják, hogy bármit lehet.

Mert ne legyenek illúzióink, ez még csak a kezdet...

És ahogyan nekem okoznak meglepetéseket, úgy én is szeretnék még több meglepetést okozni OVé bácsinak és a barátainak, hogy lássák: sokan vagyunk, akik felelősen gondolkodnak, akik a demokráciát nem orwell-i keretek között képzelik el! Mert azt a képtelenséget már hallottuk, hogy a haza nem lehet ellenzékben, de ahhoz kétség nem férhet, hogy a demokrácia nem lehet és nem is hagyhatjuk, hogy abban legyen!

Polli

…alapvetően nem vagyok egy sértődős alkat. Talán néha túlreagálom a dolgokat - mint egy tinilány -, de nem sértődőm meg, főleg olyanon, ami nem nekem szól. Ugyanis ma, ami OVé bácsi szerint megsértett engem, az nem nekem, illetve nekünk, hanem neki és az ő kormányának szólt. 

Annak a kormánynak, amely azt gondolja, hogy mindenre felhatalmazza őket a "többség", amivel a magyar Parlamentben rendelkeznek. A bácsi meg úgy gondolja, hogy még arra is, hogy elmenjen Strasbourg-ba és ott aztán elbábozza a néniknek, bácsiknak, hogy merre van az arra.

Vé bácsi, az a helyzet, hogy ez nem (csak) Magyarország. Ez itt nem működik! Ezt a rendezvényt nem eSZPé fiatalemberke szervezte, és nem csak a rajongói voltak jelen, nem csak Bólogató Jánosok ültek a padokban. Ez bizony egy olyan terep, ahol komoly emberek, tapasztalattal, retorikai készséggel, rá- és átlátással vannak megáldva.

Elegánsak ugyan és nem olyan kisstílűek, mint a bácsi és a barátai vagy a magyar politikai élet szereplői. De ha szükségét érzik, akkor visszaszólnak. És nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem érvekkel. Nem rezzenek össze egy magabiztos mondattól, a kétségbeesettektől pláne nem. 

Azt hiszem, hogy ezt el tetszett taktikázni. Itt a "legjobb védekezés a támadás" - jelen esetben az arrogancia - mechanizmusa nem reszkető térdű politikusokat teremt, hanem karakán tiltakozást. 

Szóval, nem vagyok egy sértődős csajszi. Most sem sértődött vagyok, sokkal inkább elkeseredett. Elkeseredett… 

…azért, mert a bácsi odament és azt a feladatát, ami neki jutott azt nem méltósággal és alázattal teljesítette.

…azért, mert ahelyett, hogy az elnöki teendőivel foglalkozott, inkább hazabeszélt. 

…azért, mert olyan arroganciával lépett fel, amely nem indokolt, és nem is támogatható.

…azért, mert az EU alapelveit semmibe veszi.

…azért, mert azt gondolja, hogy ott is működik az a fajta egymondatos "nem mondanak igazat", "tárgyi tévedések" kijelentések, amikkel a magyar politikai közéletet mérgezi - nem egyedül - már több éve.

…azért, mert oda úgy ment - többek között -, mint Polli megbízottja és most szégyellhetem magam holnap az osztályban, hogy milyen egy mufurc hörcsög az EU elnöke, az országom miniszterelnöke. 

Igen, meg vagyok a bácsira és a kormányára bántódva. Azért mert megint címlapon leszünk, és megint azzal, hogy valami nem jó irányba megy ebben az országban! A szellemi kincseink, a hagyományaink, a fejlesztéseink, a teljesítményeink, az újdonságaink, a találmányaink fasorban sincsenek…

Polli

Ui.: tessék megmondani a BéZsé barátjának, hogy ezt a "Bábel tornyot" visszafogni egy ideig lehet…de nem sokáig, mert ez olyan, mint a víz. Ahogyan PéS bácsi is megírta: "azért a víz az úr!" 

…és csak ámul és bámul. Hihetetlen, hogy azidő alatt, amíg távol volt, hogy teljesítse kötelességét, addig Európai kis majmai lettünk. Olyan kis aranyos majmok, de mindenki tudja róluk, hogy kicsik és nem olyan jófejek, mint a csimpánz vagy az orángután, netán a gorilla. Bár sokkal többször morci, mint jófej. 

...jobb lenne, ha végre a szem, a fül és a józan ész tenne valamit az ügy érdekében...

Polli alkotói szabadságon van. Így most én, Államné pótlom, a pótolhatatlant…

...az új esztendőt. 

Na, nem úgy, ahogyan Pali bácsi. Azok közé tartozom, akik nem nézték éjfélkor a bácsit, mert az osztállyal mással voltunk elfoglalva.

Most viszont megnéztem. De csak egyszer. Attól féltem ugyanis, hogy Pali bácsi ténylegesen kisétál a monitorból és ideül mellém. Csak azért nem jutna szóhoz, mert nincs előtte egy olvasógép. Vagy, ha lenne is, akkor sem lenne felkészülve, hogy mit mondjon nekem: Pollinak. Úgyhogy, jobbnak láttam kikapcsolni. Csak nem kellene így kezdenünk az évet, hogy rögtön kínos helyzetbe hozom a bácsit. 

..a 2010-es évet...

Sok-sok minden történt ebben az évben. Jó is, és rossz is, de egyszer fent és egyszer lent. 

Sajnos, most nem csak az évtől, hanem sok minden mástól is búcsúznom kell. Nem csak nekem, hanem az osztálynak, illetve az egész iskolának. 

Először is búcsúztatjuk a demokráciánk egy részét, egész pontosan a nagyobbik részét. Nem is tudom, hogy mi marad majd belőle így a következő év végére. A sajtószabadság oda. Panni néni megálmodta, Viktor bácsi megcsináltatta, Pali bácsi aláírta...és az iciri-piciri mind megette...

Nem csak ezt ette meg. Megette a nyugdíjakat, befalta az Alkotmánybíróság egy részét is, mint a kisgömböc. Ahogy nézem, a jövő évben sem szűkölködik majd...Ha lehet hinni a mesékben, és én még hiszek - ha más nem a koromnál fogva - akkor egyszer csak lesz valaki, aki kifakasztja azt a kisgömböcöt.

Búcsúztatom a jó nemzetközi kapcsolatainkat is, mert valaki rájött, hogy mi itt - akiknek aranyhegyeik és komoly olajforrásai vannak ergo rohadtul (bocsánat, így nem illik beszélni) jól állunk anyagilag - nincs is igazán szükségünk jó kapcsolatokra az EU-val, meg úgy egyébként a világot nagyban meghatározó országokkal. Így vigad az igaz(i) magyar...

itt a(z év) vége, fuss el véle...

Polli

Ui.: Mindenkinek olyan új évet kívánok, amilyet magamnak is! :) Mindenképpen élni, nevetni, szeretni! Ezt talán hagyják majd nekünk!

Kedves Jézuska és hasonló hatáskörrel rendelkezők!

Ma azt a feladatot kaptam, hogy Neked írjak, hogy mit szeretnék Karácsonyra kapni. Nagyon sokat gondolkoztam. Jó lenne az a Barbie, amelyiknek olyan csini rucija van és van hozzá gördeszka, meg egy Ken, aki ilyen jó kis alteres, de rájöttem, hogy nem ez, amit igazán szeretnék...

Kedves eSzA néni!

Éppen a reggeli kakaómat szürcsölgettem, amikor egyszer csak csend lett. Csend, de annál inkább beszédes csend. Egy percig.

Kedves Pé néni! 

Megint én vagyok az, Polli. Tessék elképzelni, ma nagyon nagy élményem volt. Elmentem tüntetni, a néni és a barátai intézkedése ellen. Bár nálunk idősebbek voltak a szervezők, mégis "tökizgi" volt, hogy ott voltunk az osztállyal, megmutathattuk, hogy mi sem akarjuk azt amit a bácsik és a nénik szervezgetnek itt. Tessék elképzelni, hogy voltak olyanok, akik a szüleiket is elhozták. Nagyon szupcsi volt. Bár, valószínű sokan voltak olyanok, akik nem gondolták, hogy életükben még egyszer kell tüntetniük a sajtószabadságért...

Kedves eSzA néni! 

Csóóóóókolom! Én vagyok az Polli, Állam Polli. Remélem, JéZsé bácsi átadta, hogy "puszilom" a nénit. Annyit, de annyit gondoltam a nénire "nagy szeretettel" az elmúlt hónapokban. Most úgy gondoltam: itt az idő!, hogy a néninek is írjak egy szívhez szóló levelet. Én és az osztály is remélem, hogy visszamenőlegesen nem küldd majd minket a sarokba amiatt, hogy írok a néninek, mert akkor az osztálypénzünknek sajnos lőttek, illetve a néni lőtt az osztálypénznek. Persze, mi nagyon is jó helyzetben vagyunk, mert minket nem tud megszüntetni - még - a néni. 

Én vagyok az: Polli, Állam Polli.

Szoktam írni leveleket mindenféle embereknek, akik kritika híján vannak. Ez most nem egy ilyen levél.

Ugyanis az történt, hogy itt az osztálykiránduláson láttam egy beszédet. Egy olyan beszédet, amit egy olyan fiatalember - Te - mondott el, akiben látjuk itt a jövőt az osztállyal. Büszkék vagyunk Rád és örülünk, hogy vannak még fiatalok - szerintünk sokan -, akikben van lehetőség. Ez még csak egy lehetőség! Sok munka, küzdelem, nehézség és alázat, ami még hátra van - ehhez viszont sok erőt és kitartást Neked és magunknak is!

Úgyhogy gyorsan akartam írni Neked, hogy köszönjük és reméljük, hogy az ilyen élményekből ez csak az első volt! 

Előre! :)

Polli 

Ui.: Bocsika, hogy tegezlek, de szerintem nem sokkal vagy idősebb nálam!

Kedves KáeL bácsi! 

Nagyon régen tetszett hallatni a hangját. Talán azért, mert általában nagy port kavarnak mondanivalói, következtetései. Ez most sem lenne másként, ha az ország nem a a saját nyugdíjával, illetve annak híre-hamvával lenne elfoglalva. Most azzal van. A bácsi meg szépen "észrevétlenül" elmondja, hogy a Fidesz (a bácsi és a barátai) éppen új demokratikus modellt építenek. Jujj, de izgi ez az egész! Annyira várjuk már mindannyian itt az osztálykiránduláson ezt az "új modell"-t! Csak attól félek, hogy ez semmi jót nem jelent.

Kedves eMGyé bácsi! 

Itt Polli, Állam Polli. Éppen osztálykiránduláson vagyok, de muszáj volt írnom a bácsinak, mert az osztályban is teljesen felborzolta a kedélyeket a bácsi kijelentése. Mindenki értetlenül áll, hogy ez hogy fordulhat elő, Magyarországon. Mindenki úgy tanulta a történelem órán, hogy az a rendszer már elmúlt, amibe a bácsi és a barátai vissza-visszatérnek, úgy szakmailag, mint emberileg. 

Kedves eLJé bácsi!

Jujjj, hihetetlen, hogy milyen jóképűnek tetszik lenni a bácsinak! A szünetben, meg órán a pad alatt, a lányokkal mindig azt nézegetjük, hogy lehet ilyen sármos, jól fésült ez az eLJé bácsi. Nagyon tessék vigyázni a bácsinak az alakjára, meg a hajára, mert olyan könnyen meg lehet ám csúnyulni, meg olyan pillanatok alatt meg teccik tudni őszülni. Vagy netán még kihullik! Jaj, de nagy kár lenne, azokért a pomádézott, szálanként fésült tincsekért.

Tapasztalataim szerint a hülyeségtől igazán meglehet. Ráadásul gyorsan. Szóval nagyon tessék odafigyelni, hogy miket tetszik mondani, mert oda lesz a szépsége és a sármja a bácsinak, és akkor mi marad? A bácsinak belbecse?

Kedves eSPé bácsi!

Ne tessék haragudni, hogy tegnap nem írtam a bácsinak, de sokkal fontosabb dologgal kellett foglalkoznom, mint a bácsi csatolt gondolatai.

És akkor ma itt is lett a baj! Elcsatolták a bácsi gondolatait. Én úgy elkeseredtem eSPé bácsi! Hogy lehetett ezt megtenni a bácsival? Amikor végre nagy nehezen összeszedi a gondolatait, csatoltatja és akkor tessék! Valaki egyszerűen elcsatolja és már nem olvashatja a világhálón senki.

E emlékére

Kedves Mindenki!

Itt Polli, megint. Ma bocsánatot kell kérnem eSPé bácsitól, hogy nem neki írok levelet. Biztosan nagyon várta már a folytatást. El tudom képzelni, hogy ott volt a BFH (Blogot Figyelő Hivatal) vezetője és alig várta már, hogy végre elküldhesse a GCSH (Gondolatcsatoló Hivatal)-ba, és ott csatolhassák Polli – azaz az én - gondolataimat és az eSPé bácsi elolvashassa, még olyan gyorsan, hogy az esti házi TV-tornára hazaérjen.

Ki kell ábrándítanom eSPé bácsit és a vele edzőket, hogy nem nekik fog szólni a mai levél. Hanem mindenkinek. A szűk és tágabb környezetemnek, az országnak, mindannyiunknak.

Kedves eSPé bácsi!

Olvastam a csatolt gondolatait...remélem, azért még maradt a bácsinak belőlük!

Tessék csak elképzelni, csendesen olvasgatok itthon, nézegetem az elmúlt napok leveleit, tervezgetek, böngészgetek. És akkor rábukkanok...a bácsi gondolataira. Persze, nem csak úgy hübelebalázs módján közreadva....nem-nem. Tetszik tudni, hogy a Jogi, Alkotmányossági és Közigazgatási Hivatalvezető-je - igen, így csupa nagybetűvel - csatolta az eSPé bácsi gondolatait? Már, csak azért szólok, hogy nehogy csak úgy kiszökjenek a bácsitól, anélkül, hogy tudná.